Burano
Burano szigete a velencei lagúnák egyik ékszerdoboza, amely Velencétől mintegy 7 kilométerre fekszik. Burano számos szigetből áll, amelyeket hidak kötnek össze.
Muranohoz hasonlóan Burano is sokáig közigazgatásilag nem Velencéhez tartozott, korábban a közeli Torcelloból kormányozták. Annak ellenére, hogy Burano 8000 fős, virágzó várossá nőtte ki magát, mindig Murano árnyékában élt, soha nem rendelkezett olyan kiváltságokkal.
Burano a csipke szigeteként is ismert, hiszen évszázadokon át a halászat és csónakkészítés mellett a csipkekészítés tartozott a sziget fő húzóágazatához.
Burano nevezetességei
Burano nevezetességei közül elsősorban színes házait, a Csipkekészítő Iskolát és a Szent Márton templomot érdemes kiemelni. A színes házak és a minőségi csipkekészítésnek köszönhetően Burano világhírnévre tett szert már a 16. század folyamán is.
Buranoi színes házak
A legendák szerint azért festették színesre a házakat, hogy még a legnagyobb ködben is hazataláljanak a tengerről.
A változatos színvilágot a mai napig az önkormányzat feladata megtartani, ők adják ki az engedélyt, hogy melyik házat milyen színűre lehet festeni. Nagy gondot fordítanak arra, hogy megtartsák a város azon tulajdonságát, amely közrejátszott Burano világhírnevében.
Buranói csipke és Csipkekészítő Iskola
Burano asszonyai évszázadokon át csipkekészítésből tartották fel magukat. Kiváló kézügyességüknek köszönhetően a buranói csipke híre már a 16. században messzire szállt, ettől kezdve hivatalosan is a csipkekészítéssel foglalkoztak. A buranói csipke rövid időn belül egész Európa keresett luxuscikke lett, amelyet a helybéli nők kortól és társadalmi rangtól függetlenül műveltek.
A csipkekészítés igen hosszadalmas művelet. Egy csipketerítő elkészítése például hónapokat is igénybe vehet, amelyre több ezer euró ellenében tehetünk szert.
A csipkevarrás a 18-19. század körül átmeneti hanyatlásba esett, azonban a század 2. felében ismét virágzásnak indult, miután megnyitották a buranói csipkeiskolát. Az iskolát Francesca Memo tudása alapján indították, ő volt ugyanis akkoriban az utolsó buranói hölgylakos, aki ismerte a hagyományos csipkevarrás technikáját és továbbadhatta tudását a fiatalabb generációnak is, megalapozva ezzel a csipkekészítés újbóli virágzását.
Velencei utunk során érdemes ellátogatni a Csipkekészítő Iskolába (Scuola del Merletto) a Galuppi térre, ahol betekintést nyerhetünk a csipkekészítés rejtelmeibe és megismerhetjük a történelmi aspektusait is.
Szent Márton templom
A Csipkekészítő Iskolával szemben található Szent Márton templom szintén Burano nevezetességeit ékesíti. Egyedisége ferde tornyában rejlik, amely az aprócska tarka házak fölé magasodik.
Burano és a halászat
A buranói férfiak évszázadokon át foglalkoztak halászattal és csónakkészítéssel, a hal jelentette a legfontosabb bevételi forrást a helyiek számára. Napjainkra csökkent a halászat jelentősége, manapság csupán pár száz halász él a szigeten, akik fogásukat rendszeresen a Rialto piacon értékesítik.
