Üvegmúzeum - Velence
Az Üvegmúzeum (Museo del Vetro) a Velencétől 1km-re fekvő Murano szigetén, a korábbi püspöki palotában, a Palazzo Giustinianban található. A XVII. századi épület Marco Giustinian püspöké volt, aki a Torcello egyházmegyének adományozta. Miután a szigetcsoportot 1923-ban hivatalosan Velencéhez csatolták, a múzeumot is besorolták a Velencei Polgári Múzeumok közé.
A muranoi üveg a szépség és a magas fokú kézművesség szinonimája!
A XIII. században alakították ki a muranoi műhely együtteseket, egy helyre gyűjtve az üvegkészítőket. Ezáltal csökkentették a tűzvészek kockázatát, és optimalizálták az anyagellátás idő-és költségráfordítását. A XV. századig a gyártás viszonylag észrevehetetlenül folyt, azonban néhány technikai újítás bevezetésével igazi remekművek - kelyhek, díszek, tálak - láttak napvilágot. Ilyen újítás volt például a cristallo, a jégüveg, a tejüveg és a kalcedón üveg megjelenése, a gyémánthegy pontozás és a zománcfestés továbbfejlesztése, illetve a fonalas technika megjelenése. Ezeknek köszönhetően a velencei üveggyártás a 16. századra eléri virágkorát, ekkor 37 üveggyár működött a szigeten.
A XVII. századi visszaesést követően (pestisjárvány, túlkínálat és a konkurencia miatt), a XVIII. században ismételt fellendülés következett a kálium üveg használatával, ekkor jelentek meg a csillárok, asztali dekorációk, díszes tükörkeretek és az apró figurák. A XVIII. század végi, és a XIX. század eleji történelmi, és stílusbeli változásokat nehezen vette tudomásul a velencei üvegművészet. A század legnagyobb eredménye Pietro Bigaglia 1845-ös bécsi kiállításon bemutatott millefiori levélnehezéke volt. A XX. században történtek nagyobb technikai előrelépések, mint a forrón színezett, a légbuborékos és a murrha üveg megjelenése.
Évszázadokon keresztül Murano volt az üveggyártás és a kereskedelem központja. Az üvegmúzeum 1861 óta létezik, és mintegy 4000 darabból álló gyűjteménye lépésről lépésre mutatja be az üveggyártás történetét, folyamatát és fejlődését. Több reneszánsz kori műtárgy korábban a Correr, Cicogna és Molin múzeumok birtokában volt.
Időrendi csoportosításban tekinthetők meg a kiállított műtárgyak: az épület földszintjén az ókori (egyiptomi, görög, föníciai és római) tárgyak, az emeleten pedig a reneszánsz kortól a XIX. század közepéig készült darabok találhatók.
A múzeum különös figyelmet fordít a XV. és a XX. század között készült üvegtípusokra és az akkor alkalmazott technikákra.
A kiállítás legértékesebb tárgya a kék üvegből készült menyegzői kehely.